Emlékeim

Ketten ülünk a parkban

Én és én - egyvonalban

Körünkben a természet

Mind megannyi emlékek:

Gyermekként a tóparton

Réten, erdőn, lankákon

Szabadon és gondtalan

Míg az este ránk zuhan

Éltük a mát, s a vágyunk

Felnőttként nekivágunk

Ez idő is eljött hamar

Mindent eltakaró avar

Ketten ülünk a parkban

Én és én - összhangban

Amit láttam s megéltem

Ég bennem: az emlékem
                          
                    (Timea Knebel)