2016. július 19., kedd

Évgyűrűnyi ráncok

Halad az idő, mennek az évek
Napfelkelte-mente, tavaszra jő a nyár
Gyűltek az érvek, beérett tervek
Elérted-e mindet, mit zsenge éved várt?

Folynak a folyók életed medrén
Hízik az óra percről percre, meg nem áll
a mutató. Az idő lovának nyergén
kapaszkodunk, néha hetykén, olykor egykén.

Az élet közepén, mint egy hegy tetején
körbenézel mit látsz az eltűnt évekből.
Mint lüktető zöld erek a fák levelén
Buzog a vágy, teendőd van, le a kőről!

Megérint egy illat, ősi és egyedi
Kesernyés-édes benne a nektár,
mint az élet. Méh issza, ő is keresi
nedvét a fának. Megérintem és feltár

minden titkot, mit évekig rejtett belül.
Bő idők, szűk esztendőkről árulkodnak,
Az évgyűrűnyi ráncok kitárulkoznak
Szemem, s kezem a sorok közt csendben elmerül.

19.07.2016 Timea Knebel