Két világ közt a láng bennem

Itt itthon, ott otthon vagyok

Mégis, odabenn ki maradok?

Otthonról jövet valamit ott hagyok

Csak egy láng, amit hordozok

A szeretet lángja, mely világít

Itt is, ott is erősít

El nem veszhet, bárhol vagyok

Itt is, ott is tüzet rakok.

                               (Timea Knebel)

Korábbi verseim

Kezdetben volt a kavics - itt

A lélek kövei - itt

Kavicsok - itt

Kurta tél - itt 

Fenyő könnycsepp - itt

Kora reggeli fogadtatás - itt

Egy csónakban... - itt

Az ősz tiszteletére - itt

Ő

„...akit azért tisztelek, mert más mint én vagyok,

és azért szeretek, mert olyan mint én vagyok.“

                                                   

                                                     (Palotai Boris)

engem hallani

„Engem ne emeljen magasra senki,

ha nem tud addig tartani míg tényleg megnövök.

Guggoljon ide mellém, ha nem csak hallani

de érteni akar, hogy közel legyen a szívdobogásunk.”

                                               

                                                         (Birtalan Ferenc)

Emlékeim

Ketten ülünk a parkban

Én és én - egyvonalban

Körünkben a természet

Mind megannyi emlékek:

Gyermekként a tóparton

Réten, erdőn, lankákon

Szabadon és gondtalan

Míg az este ránk zuhan

Éltük a mát, s a vágyunk

Felnőttként nekivágunk

Ez idő is eljött hamar

Mindent eltakaró avar

Ketten ülünk a parkban

Én és én - összhangban

Amit láttam s megéltem

Ég bennem: az emlékem
                          
                    (Timea Knebel)

Barát

Ki adja neked az első cukrot?

Ki játszik veled, mond neked titkot?

Ki bízza rád naplója kulcsát?

Ki meséli el szerelmes csókját?

Ki örül veled esküvőd napján?

Ki rí melletted a sír oldalán?

Ki kopog be hozzád hideg télen?

Barát, az, ki veled megy az élen..!

                      (Timea Knebel)

B-B

Nem láttad még, s nem hallottad

Kerested őt, csak nem tudtad.

Honnan jön ő és hova tart ?

Mi indítja, s mi visszahajt ?

A lelke számít, a tekintete,

a kézfeje és a hite,

hogy önmagad megtalálhasd benne...

                                      (Timea Knebel)

Tekintet

Egyetlen pillantás, egy tekintet mélye

Megmarad, beléd ég, az életed része

Ahány tekintet, annyiféle élet

Boldogság és bánat, összegyűjtött évek

Csendesedj el, állj meg, csak a szemed szóljon

Meséljenek őszintén a pillantási hangon

                                                               
                                                  (Timea Knebel)