2014. október 1., szerda

Őszi játék

Lehull a levél, lehull a lepel
A nyári vigasság elcsendesül
Meztelen fákra az ősz párát lehel
Kismadár rebben és némán elül

Nincs már csivogás, nincs már trallala
Erdőcsend van és harmatgyöngyös rét
Szél alkotta színes falevél mandala
Csak játszatok, játszatok velem még!

              Timea Knebel 2014. október 1.


2014. augusztus 1., péntek

Még a nyár

Még a pajkos nyár elsuhan mellettünk
De már távolodó háta fel-feltűn
Messziből felsejlik ősznek alakja
Aranyló haját a szélnek kibontja

Lebegve száll már az ökörnyál fátyla
Deres a határ a nyaraló zárva
Érik a szőlő, a sok gyümölcs hamvas
Álmosan mosakszik amott egy szarvas

Erősen süt a napfény, még melegít
Felhők oszlanak, amott hold kerekít
Őszülő nyár, az érett nő álmai
Megnyugvó anya fiatal vágyai

                   Timea Knebel  2014


2014. július 6., vasárnap

Lassan az úton

Megyek az úton, szaladok
Előrefutok, megállok
Jönnek velem jó barátok
Szükségem van mind-mind rátok

Megyek az úton, fújja szél a hajam
Szívemben vagytok, sose vagyok magam!
Magas hegy, avagy a mélység sóhaja
Együtt vagyunk, senki se mostoha!

Megfáradtam, lassul léptem
Elcsendesül halkul szívem
Hosszú volt az utam eddig
Mégse kérdezem "még meddig?"

Megyek az úton, fújja szél a hajam
Szívemben vagytok, sose vagyok magam!
Magas hegy, avagy a mélység sóhaja
Együtt vagyunk, senki se mostoha!

Színes volt és tarka, mint rét
Havas, napos, olykor nagy tét
De ha mindig mosolyogtál
Nem tévedtél, nem bolyongtál...

(Timea Knebel július 2014.)


2014. március 20., csütörtök

Színes évszakok

Sárga selymű tavasszal
Madárhangos hajnallal
Ébredezik a természet
Kékek, zöldek elnézem..


Piros plüss a pipacs nyáron
Forró nap, délibábon
Rózsaillat, érő kalász
Sok a hal, víg a halász


Barna bársony levelekkel
Gubaccsal, gesztenyével.
Fecskerajok elbúcsúznak
Maradunk önmagunknak


Fehér flanel hólepellel
Jő a tél hópihékkel
Karácsony lesz ajándékul,
Szilveszter búcsúzóul


Egy esztendő, tíz vagy száz
Színes évek, mindig más
Csodálatos körforgás!

                        Timea Knebel
                        2014. március 



2014. február 25., kedd

Szabad az apraja

Harkálykopogtatós reggeleken
Csepeg az eső apró cseppekben
Ébred a reggel, vele a természet
Macska oson csendben, s én elnézem
Óvatosan emeli lábát, megrázza
Hideg a reggeli eső, nem állja

Gerlepár röppen, fészkét keresi
Burukkol édesen, szerelme nemesi!
Sárgarigó serényen reggelit kutat
Nem zavarja a pockot, ki álmosan matat
Reggeli állatkert, nyitva az ajtaja
Nincs fogságban egy sem, szabad az apraja!
                                                
                                                   Timea Knebel
                                                   (2014 február) 

2014. február 22., szombat

Kurta tél

Jött a tél és kopogott
Nem kérdezett, csak topogott
Megrázta fehér szakállát
Hófehér lett itt és odaát.

Jégcsapok nőttek hosszúra, kurtára
Későig tartott a hógolyócsaták órája.
Szánkón jött a csengőhang, gyerekkacagás
Elkészült a hóember, lim-lom, kacat, s más.

Kandallóban tűz lobog
Meséket, dalokat dúdolok:
Egyszer volt, egy hol is volt...
Sütött a nap, és már tavaszlott!

                                 Timea Knebel
                                            (2013)


 

2014. február 10., hétfő

Társ

Nem szólsz és én mégis mindent értek
Nem simogatsz, hozzám érsz és én érzem.
Mellettem állsz akkor is, ha mindenki elment,
Nincs kétség, csak hála. Más mint egy ember.
Kevesebb, mint az ember, mert nem fegyvere a szó?
Sokszor több, társ ő, végtelenül hűséges, ki nem mondható.
                                                     
                                              Timea Knebel  (2014)



2014. január 21., kedd

Esőcsepp

Illékony csillogó cseppek az ágon
megannyi gyöngyfűzér a fákon,
aprócska prizma, szivárvány táncol
napfényre tűnő harmatnyi fátyol.
                                     
                                     Timea Knebel (2014)


2014. január 1., szerda

Az út

Sokszor görbe, olykor egyenes
kacskaringós, néhol meredek,
puha pázsitos, de lehet köves.
Mellékutas, kerülős,
megvilágított dülők.
Szakadékkal, veszélyekkel,
árkokkal, olykor szeméttel.
Kevésszer kényelmes,
sokszor tévelyges.


Válaszd magadnak a saját utad, s majd egyszer,
ha visszatekintesz, meglátod rajta önmagad.

                                 Timea Knebel