Színes évszakok

Sárga selymű tavasszal

Madárhangos hajnallal

Ébredezik a természet

Kékek, zöldek elnézem..

Piros plüss a pipacs nyáron

Forró nap, délibábon

Rózsaillat, érő kalász

Sok a hal, víg a halász

Barna bársony levelekkel

Gubaccsal, gesztenyével.

Fecskerajok elbúcsúznak

Maradunk önmagunknak

Fehér flanel hólepellel

Jő a tél hópihékkel

Karácsony lesz ajándékul,

Szilveszter búcsúzóul

Egy esztendő, tíz vagy száz

Színes évek, mindig más

Csodálatos körforgás!

                        Timea Knebel

                        2014. március 

Szabad az apraja

Harkálykopogtatós reggeleken

Csepeg az eső apró cseppekben

Ébred a reggel, vele a természet

Macska oson csendben, s én elnézem

Óvatosan emeli lábát, megrázza

Hideg a reggeli eső, nem állja

Gerlepár röppen, fészkét keresi

Burukkol édesen, szerelme nemesi!

Sárgarigó serényen reggelit kutat

Nem zavarja a pockot, ki álmosan matat

Reggeli állatkert, nyitva az ajtaja

Nincs fogságban egy sem, szabad az apraja!

                                                
                                                   Timea Knebel

                                                   (2014 február) 

Kurta tél

Jött a tél és kopogott

Nem kérdezett, csak topogott

Megrázta fehér szakállát

Hófehér lett itt és odaát.

Jégcsapok nőttek hosszúra, kurtára

Későig tartott a hógolyócsaták órája.

Szánkón jött a csengőhang, gyerekkacagás

Elkészült a hóember, lim-lom, kacat, s más.

Kandallóban tűz lobog

Meséket, dalokat dúdolok:

Egyszer volt, egy hol is volt...

Sütött a nap, és már tavaszlott!

                                 Timea Knebel
                                            (2013)

 

Társ

Nem szólsz és én mégis mindent értek

Nem simogatsz, hozzám érsz és én érzem.

Mellettem állsz akkor is, ha mindenki elment,

Nincs kétség, csak hála. Más mint egy ember.

Kevesebb, mint az ember, mert nem fegyvere a szó?

Sokszor több, társ ő, végtelenül hűséges, ki nem mondható.

                                                     

                                              Timea Knebel  (2014)

Esőcsepp

Illékony csillogó cseppek az ágon

megannyi gyöngyfűzér a fákon,

aprócska prizma, szivárvány táncol

napfényre tűnő harmatnyi fátyol.

                                     

                                     Timea Knebel (2014)

Az út

Sokszor görbe, olykor egyenes

kacskaringós, néhol meredek,

puha pázsitos, de lehet köves.

Mellékutas, kerülős,

megvilágított dülők.

Szakadékkal, veszélyekkel,

árkokkal, olykor szeméttel.

Kevésszer kényelmes,

sokszor tévelyges.

Válaszd magadnak a saját utad, s majd egyszer,

ha visszatekintesz, meglátod rajta önmagad.

                                 Timea Knebel 

Két világ közt a láng bennem

Itt itthon, ott otthon vagyok

Mégis, odabenn ki maradok?

Otthonról jövet valamit ott hagyok

Csak egy láng, amit hordozok

A szeretet lángja, mely világít

Itt is, ott is erősít

El nem veszhet, bárhol vagyok

Itt is, ott is tüzet rakok.

                               (Timea Knebel)