Őszi játék

Lehull a levél, lehull a lepel

A nyári vigasság elcsendesül

Meztelen fákra az ősz párát lehel

Kismadár rebben és némán elül

Nincs már csivogás, nincs már trallala

Erdőcsend van és harmatgyöngyös rét

Szél alkotta színes falevél mandala

Csak játszatok, játszatok velem még!

              Timea Knebel 2014. október 1.

Még a nyár

Még a pajkos nyár elsuhan mellettünk

De már távolodó háta fel-feltűn

Messziből felsejlik ősznek alakja

Aranyló haját a szélnek kibontja

Lebegve száll már az ökörnyál fátyla

Deres a határ a nyaraló zárva

Érik a szőlő, a sok gyümölcs hamvas

Álmosan mosakszik amott egy szarvas

Erősen süt a napfény, még melegít

Felhők oszlanak, amott hold kerekít

Őszülő nyár, az érett nő álmai

Megnyugvó anya fiatal vágyai

                   Timea Knebel  2014

Lassan az úton

Megyek az úton, szaladok

Előrefutok, megállok

Jönnek velem jó barátok

Szükségem van mind-mind rátok

Megyek az úton, fújja szél a hajam

Szívemben vagytok, sose vagyok magam!

Magas hegy, avagy a mélység sóhaja

Együtt vagyunk, senki se mostoha!

Megfáradtam, lassul léptem

Elcsendesül halkul szívem

Hosszú volt az utam eddig

Mégse kérdezem "még meddig?"

Megyek az úton, fújja szél a hajam

Szívemben vagytok, sose vagyok magam!

Magas hegy, avagy a mélység sóhaja

Együtt vagyunk, senki se mostoha!

Színes volt és tarka, mint rét

Havas, napos, olykor nagy tét

De ha mindig mosolyogtál

Nem tévedtél, nem bolyongtál...

(Timea Knebel július 2014.)

Színes évszakok

Sárga selymű tavasszal

Madárhangos hajnallal

Ébredezik a természet

Kékek, zöldek elnézem..

Piros plüss a pipacs nyáron

Forró nap, délibábon

Rózsaillat, érő kalász

Sok a hal, víg a halász

Barna bársony levelekkel

Gubaccsal, gesztenyével.

Fecskerajok elbúcsúznak

Maradunk önmagunknak

Fehér flanel hólepellel

Jő a tél hópihékkel

Karácsony lesz ajándékul,

Szilveszter búcsúzóul

Egy esztendő, tíz vagy száz

Színes évek, mindig más

Csodálatos körforgás!

                        Timea Knebel

                        2014. március 

Szabad az apraja

Harkálykopogtatós reggeleken

Csepeg az eső apró cseppekben

Ébred a reggel, vele a természet

Macska oson csendben, s én elnézem

Óvatosan emeli lábát, megrázza

Hideg a reggeli eső, nem állja

Gerlepár röppen, fészkét keresi

Burukkol édesen, szerelme nemesi!

Sárgarigó serényen reggelit kutat

Nem zavarja a pockot, ki álmosan matat

Reggeli állatkert, nyitva az ajtaja

Nincs fogságban egy sem, szabad az apraja!

                                                
                                                   Timea Knebel

                                                   (2014 február) 

Kurta tél

Jött a tél és kopogott

Nem kérdezett, csak topogott

Megrázta fehér szakállát

Hófehér lett itt és odaát.

Jégcsapok nőttek hosszúra, kurtára

Későig tartott a hógolyócsaták órája.

Szánkón jött a csengőhang, gyerekkacagás

Elkészült a hóember, lim-lom, kacat, s más.

Kandallóban tűz lobog

Meséket, dalokat dúdolok:

Egyszer volt, egy hol is volt...

Sütött a nap, és már tavaszlott!

                                 Timea Knebel
                                            (2013)

 

Társ

Nem szólsz és én mégis mindent értek

Nem simogatsz, hozzám érsz és én érzem.

Mellettem állsz akkor is, ha mindenki elment,

Nincs kétség, csak hála. Más mint egy ember.

Kevesebb, mint az ember, mert nem fegyvere a szó?

Sokszor több, társ ő, végtelenül hűséges, ki nem mondható.

                                                     

                                              Timea Knebel  (2014)

Esőcsepp

Illékony csillogó cseppek az ágon

megannyi gyöngyfűzér a fákon,

aprócska prizma, szivárvány táncol

napfényre tűnő harmatnyi fátyol.

                                     

                                     Timea Knebel (2014)

Az út

Sokszor görbe, olykor egyenes

kacskaringós, néhol meredek,

puha pázsitos, de lehet köves.

Mellékutas, kerülős,

megvilágított dülők.

Szakadékkal, veszélyekkel,

árkokkal, olykor szeméttel.

Kevésszer kényelmes,

sokszor tévelyges.

Válaszd magadnak a saját utad, s majd egyszer,

ha visszatekintesz, meglátod rajta önmagad.

                                 Timea Knebel