2016. július 19., kedd

Évgyűrűnyi ráncok

Halad az idő, mennek az évek
Napfelkelte-mente, tavaszra jő a nyár
Gyűltek az érvek, beérett tervek
Elérted-e mindet, mit zsenge éved várt?

Folynak a folyók életed medrén
Hízik az óra percről percre, meg nem áll
a mutató. Az idő lovának nyergén
kapaszkodunk, néha hetykén, olykor egykén.

Az élet közepén, mint egy hegy tetején
körbenézel mit látsz az eltűnt évekből.
Mint lüktető zöld erek a fák levelén
Buzog a vágy, teendőd van, le a kőről!

Megérint egy illat, ősi és egyedi
Kesernyés-édes benne a nektár,
mint az élet. Méh issza, ő is keresi
nedvét a fának. Megérintem és feltár

minden titkot, mit évekig rejtett belül.
Bő idők, szűk esztendőkről árulkodnak,
Az évgyűrűnyi ráncok kitárulkoznak
Szemem, s kezem a sorok közt csendben elmerül.

19.07.2016 Timea Knebel



2015. szeptember 24., csütörtök

Fent és lent

Mi a kékebb, hol az ég?
A tó vize e a vég?
A kék égnek határa
a tó tükre magára.

Én állok a kék körben
a tükörképet törtem.
Megérintem az eget
s a hullám belerezeg.

23.09.2015 Timea Knebel



Ihlet egy kép után: 
http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/294-kreativ-iras-kep-alapjan-91

2015. augusztus 6., csütörtök

A tó csendje

Víztükör simája, elér a csend és körbefon
Halkan locsog a víznyelve, távolban gramofon.
Nem mozdul semmi, csak piros csónakom lágyan ring
Megállt a levegő, fejünk felett felhő kering.

Elmosott felhők, festők kuszálta vonalakkal
Arcomba fátylat húz egy szorgos pók fonalakkal.
Lágy szellő hűvöse, talán ez már az ősz jele?
De a tó édes illata még nyárral van tele.

02.08.2015  Timea Knebel

2015. július 17., péntek

Mi marad, mire fogsz majd emlékezni?

Napjaink, éveink színes üveggolyók
Fodros tartalmukat te töltöd meg
Óvatosan görgesd, és becsüld meg
Tiszták legyenek, mint tisztavizű folyók

Mi marad, mire fogsz majd emlékezni?

Homokviharok, szivárványok váltakoznak
Mennyi időnk marad őket begyűjteni?
Szeretettel, melegséggel feltölteni?
Egy dobozban vagy szétgurulva várakoznak?

Mi marad, mire fogsz majd emlékezni?

Belül kell lenni az összes válaszodnak.
A homokviharból csak annyit végy
Fényesítésre elég, mást ne tégy
A legvégén megnyílnak és válaszolnak:

mi marad, mire fogsz majd emlékezni.

29.06.2015  Timea Knebel


2015. június 28., vasárnap

Újrafestő ecset

Olykor úgy fáj belül maróan,
akár lelkem lenne szürke karóban.
A tompa érzések fellege
nyomasztón aláhull, ez a neheze.

Csak az ölelés meleg és puha
a peron szélén minden hideg és fura.
Elsuhannak előttem nesztelen
lelkem áll ott pőrén, meztelen.

Hol van az, mikor ők voltak a nagyok
erősek, védők ? - Én lennék ők ? - Csak vagyok.
Gyermekké lesznek itt előttem
akikből én lettem - felnőttem.

"Ez az élet rendje" mondják mások
pedig ők is megfordítanák a világot!
Visszahoznák szüleik fiatalságát
életük javát, annak minden vigasságát!

Megállítanánk az időt ha lehet,
hol van az az újrafestő ecset?
Visszaadnám nekik a fiatalságot
s elvenném az évekből lett rabságot!



Timea Knebel 28. június 2015

2014. október 1., szerda

Őszi játék

Lehull a levél, lehull a lepel
A nyári vigasság elcsendesül
Meztelen fákra az ősz párát lehel
Kismadár rebben és némán elül

Nincs már csivogás, nincs már trallala
Erdőcsend van és harmatgyöngyös rét
Szél alkotta színes falevél mandala
Csak játszatok, játszatok velem még!

              Timea Knebel 2014. október 1.


2014. augusztus 1., péntek

Még a nyár

Még a pajkos nyár elsuhan mellettünk
De már távolodó háta fel-feltűn
Messziből felsejlik ősznek alakja
Aranyló haját a szélnek kibontja

Lebegve száll már az ökörnyál fátyla
Deres a határ a nyaraló zárva
Érik a szőlő, a sok gyümölcs hamvas
Álmosan mosakszik amott egy szarvas

Erősen süt a napfény, még melegít
Felhők oszlanak, amott hold kerekít
Őszülő nyár, az érett nő álmai
Megnyugvó anya fiatal vágyai

                   Timea Knebel  2014