2014. február 10., hétfő

Társ

Nem szólsz és én mégis mindent értek
Nem simogatsz, hozzám érsz és én érzem.
Mellettem állsz akkor is, ha mindenki elment,
Nincs kétség, csak hála. Más mint egy ember.
Kevesebb, mint az ember, mert nem fegyvere a szó?
Sokszor több, társ ő, végtelenül hűséges, ki nem mondható.
                                                     
                                              Timea Knebel  (2014)



Bejegyezte: dátum:

6 megjegyzés:

  1. Lobelin2014. február 10. 17:44

    Mennyire így van!!!-) szuperül megfogalmaztad!!!!-)

    VálaszTörlés
  2. Kavics2014. február 10. 17:50

    köszi :-)

    VálaszTörlés
  3. Orsi2014. február 10. 18:38

    Ez a kutya nagyon inspirált Téged úgy látom:) Ahogy néztem a képet, arra gondoltam, milyen jó lenne megsimogatni azt a gyönyörű pofáját :)

    Megint szépet írtál...Gratulálok:)

    VálaszTörlés
  4. Kavics2014. február 10. 19:39

    Nagyon... :-) nemcsak megsimogatni, hanem a gazdája, a társa lenni...
    Annyi minden volt a tekintetében.
    Neked is köszönöm Orsi! :-)

    VálaszTörlés
  5. jenever2014. február 11. 8:09

    Nekem is az inspiráció jutott eszembe... nagyon benned van az az élmény, amit meg is értek, nem is tudod, hányszor néztem már végig a képeidet, olvastam el azt a bejegyzésedet, még a gyerekeimnek is megmutattam, nekik is nagyon tetszett!!
    Szép a versed, tetszik nagyon! :)

    VálaszTörlés
  6. Kavics2014. február 11. 8:13

    Jó tudni, (nagyon jó) hogy más érti amit érzek :-)
    Én is vissza-visszanézem ezt a bejegyzésem, még sokszor...
    Aranyos vagy Jenever, hogy még a gyerekeidnek is megmutattad :-)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)