Megyek az úton, szaladok
Előrefutok, megállok
Jönnek velem jó barátok
Szükségem van mind-mind rátok
Megyek az úton, fújja szél a hajam
Szívemben vagytok, sose vagyok magam!
Magas hegy, avagy a mélység sóhaja
Együtt vagyunk, senki se mostoha!
Megfáradtam, lassul léptem
Elcsendesül halkul szívem
Hosszú volt az utam eddig
Mégse kérdezem "még meddig?"
Megyek az úton, fújja szél a hajam
Szívemben vagytok, sose vagyok magam!
Magas hegy, avagy a mélység sóhaja
Együtt vagyunk, senki se mostoha!
Színes volt és tarka, mint rét
Havas, napos, olykor nagy tét
De ha mindig mosolyogtál
Nem tévedtél, nem bolyongtál...
(Timea Knebel július 2014.)
(Timea Knebel július 2014.)
