Szabad az apraja

Harkálykopogtatós reggeleken

Csepeg az eső apró cseppekben

Ébred a reggel, vele a természet

Macska oson csendben, s én elnézem

Óvatosan emeli lábát, megrázza

Hideg a reggeli eső, nem állja

Gerlepár röppen, fészkét keresi

Burukkol édesen, szerelme nemesi!

Sárgarigó serényen reggelit kutat

Nem zavarja a pockot, ki álmosan matat

Reggeli állatkert, nyitva az ajtaja

Nincs fogságban egy sem, szabad az apraja!

                                                
                                                   Timea Knebel

                                                   (2014 február) 

Kurta tél

Jött a tél és kopogott

Nem kérdezett, csak topogott

Megrázta fehér szakállát

Hófehér lett itt és odaát.

Jégcsapok nőttek hosszúra, kurtára

Későig tartott a hógolyócsaták órája.

Szánkón jött a csengőhang, gyerekkacagás

Elkészült a hóember, lim-lom, kacat, s más.

Kandallóban tűz lobog

Meséket, dalokat dúdolok:

Egyszer volt, egy hol is volt...

Sütött a nap, és már tavaszlott!

                                 Timea Knebel
                                            (2013)

 

Társ

Nem szólsz és én mégis mindent értek

Nem simogatsz, hozzám érsz és én érzem.

Mellettem állsz akkor is, ha mindenki elment,

Nincs kétség, csak hála. Más mint egy ember.

Kevesebb, mint az ember, mert nem fegyvere a szó?

Sokszor több, társ ő, végtelenül hűséges, ki nem mondható.

                                                     

                                              Timea Knebel  (2014)