Évgyűrűnyi ráncok

Halad az idő, mennek az évek

Napfelkelte-mente, tavaszra jő a nyár

Gyűltek az érvek, beérett tervek

Elérted-e mindet, mit zsenge éved várt?

Folynak a folyók életed medrén

Hízik az óra percről percre, meg nem áll

a mutató. Az idő lovának nyergén

kapaszkodunk, néha hetykén, olykor egykén.

Az élet közepén, mint egy hegy tetején

körbenézel mit látsz az eltűnt évekből.

Mint lüktető zöld erek a fák levelén

Buzog a vágy, teendőd van, le a kőről!

Megérint egy illat, ősi és egyedi

Kesernyés-édes benne a nektár,

mint az élet. Méh issza, ő is keresi

nedvét a fának. Megérintem és feltár

minden titkot, mit évekig rejtett belül.

Bő idők, szűk esztendőkről árulkodnak,

Az évgyűrűnyi ráncok kitárulkoznak

Szemem, s kezem a sorok közt csendben elmerül.

19.07.2016 Timea Knebel