Emlékeim

Ketten ülünk a parkban

Én és én - egyvonalban

Körünkben a természet

Mind megannyi emlékek:

Gyermekként a tóparton

Réten, erdőn, lankákon

Szabadon és gondtalan

Míg az este ránk zuhan

Éltük a mát, s a vágyunk

Felnőttként nekivágunk

Ez idő is eljött hamar

Mindent eltakaró avar

Ketten ülünk a parkban

Én és én - összhangban

Amit láttam s megéltem

Ég bennem: az emlékem
                          
                    (Timea Knebel)

Barát

Ki adja neked az első cukrot?

Ki játszik veled, mond neked titkot?

Ki bízza rád naplója kulcsát?

Ki meséli el szerelmes csókját?

Ki örül veled esküvőd napján?

Ki rí melletted a sír oldalán?

Ki kopog be hozzád hideg télen?

Barát, az, ki veled megy az élen..!

                      (Timea Knebel)